Ismételten köszönöm a visszajelzéseket. Továbbra is sok szeretettel várom őket, ahogyan mindig. Még annyit, hogy a hibákat holnap délelőtt javítom, egyelőre magam alá folyik a szemem, olyan szinten álmos vagyok már. De addigra is: jó olvasást az új fejezethez! :) 

- Stefan, engedj már el! - Nyögtem pár perccel később, mikor már biztos voltam abban, hogy magától nem enged el. Tudtam miért viselkedett így: egész nap a barátnője társaságát élvezhettem, miközben ő semmit sem tudott róla. 
Amikor meghallotta a mondatomat, kicsit enyhült a szorítása, de még mindig elég kellemetlenül éreztem magam. Nem tudtam a szemébe nézni és miközben kerültem a tekintetét, észrevettem a háttérben nyugodtan ácsorgó Dakotát. Mikor érzékelte, hogy figyelem, halvány mosoly jelent meg az arcán és biccentett egyet felém. Addig a pillanatig is volt jópár olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy gond nélkül kitéptem volna a szívét, de akkor jóval erősebb gyűlölet fogott el. 
- Hé, Stefan. Aubrey jól van. Békésen alszik a kocsiban, nézd meg, ha nem hiszel nekem. - Próbáltam elmagyarázni neki a helyzetet, azonban rám se hederített. Továbbra is elég kellemetlenül szorongatott engem a nyakamnál fogva. 
Gőzöm sincs, meddig állhattunk ott, szótlanul. Amikor végre elengedett úgy éreztem, évek teltek el Aubrey nagy vallomása óta - hogy milyen is volt a Stefan előtti korszaka. 
- Most beviszem őt a szobájába. Ha mégegyszer elmered vinni a közelemből úgy, hogy nem tudom mi van vele, megkínozlak Damon! Őt nem fogod elvenni tőlem. - Szűrte ki nehezen a szavakat a fogai között Stefan, azzal a karjai közé vette Aubreyt és már el is tűnt, Dakota pedig követte. 
- Aljas ribanc. - Suttogtam ellenszenvvel a hangomban, azzal Dakota után néztem. Ritkán gyűlöltem meg embereket, ő viszont felkerült majdnem egyből az ellenségeim listájára. Miért is változtattam át? - tűnődtem el ezen újra és újra. 

Úgy döntöttem, hogy a hazautat megspórolom és inkább betértem a helyi kocsmába. Elvégre sose lehet elég részeg az ember, pláne egy vámpír. 
Maradjunk annyiban, hogy nem számoltam, hány pohár bourbont döntöttem magamba, amikor egy ismeretlen alak magában röhögcsélve nehézkesen mellém állt és üres poharát lecsapta a pultra. 
- Ez vicces. - Jegyezte meg nevetve, mikor rám nézett. Látszott rajta, hogy nem volt valami józan, de a szagát érezve, azt hittem, ha addig nem is, de a vele való beszélgetés után, biztosan lerészegedem. 
- Mi olyan fenemód nevetséges? - Kérdeztem gúnyosan, azzal ránéztem. Pár centivel magasabb volt nálam, azonban fiatalabbnal tűnt hozzám képest. Barna szeme és barna haja volt, arca nem éppen frissen borotvált, mégis lerítt róla, hogy lányok ezreinek vágyálmai lehetett csak a külseje alapján. Ismerősnek tűnt. 
- Hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen vagy, Damon. - Röhögte tovább. Ennyi kellett ahhoz, hogy rásegítsen az emlékezőtehetségemre, egyből eszembe jutott honnan olyan ismerős. 
- Felix, hát te itt? - Kérdeztem és lepattantam a bárszékről, hogy hátba veregessem az egyetlen vámpír cimborámat. Sőt, az egyetlen cimborámat. 
- Na végre, hogy megismersz. - Nyögte és egyből abbahagyta a részeges színjátékot. Intettem a kezemmel, hogy foglaljunk helyet egy asztalnál és leültünk. 
- Mi a helyzet Damon? Amikor utoljára láttalak fülig szerelmes voltál Katherinbe. Most meg mit látok? Stefan majdnem kilapít, mert te játszod a jótékony lelkű herceget a barátnőjével. Hogy működik ez nálad? Leadtad öregem... Mármint az új kiszemelted se semmi, ahogyan elnéztem, de ember. - Kezdte el járatni sűrgősen a száját.
Hiába volt eléggé pofátlan a hangneme velem szemben, ennyit megengedtem neki, elvégre én is eléggé gázos dolgokat műveltem vele a múltban. Köztük az átváltoztatása is. Na, igen. Azonban ő legalább jobban viselte, mint Dakota. 
- Katherine elhagyott. Aubrey pedig egy terv része. - Ezzel lezártnak tekintettem a témát. Ekkor megjelent a felszolgáló lány és megkérdezte mit hozhatna nekünk. 
Felix ránézett és mélyen a szemébe nézve ezt mondta: - Hozz egy üveg whiskyt, de utána nem mész el. Itt maradsz és hagyod, hogy nyugodtan igyunk a véredből. 
A lány természetesen teljesítette, amit Felix parancsolt neki. Nem beszélgettünk többet az este folyamán, inkább mindketten megragadtuk a lányt a csuklójánál fogva és inni kezdtük ízletes vérét. 
Mikor végeztünk vele, alkohol-, és vérmámorban úszva hazafelé vettük az irányt. Közben Felix mesélt arról, mi minden történt azóta, hogy nem találkoztunk. Elmondta többek között azt is, hogy Marilyn Monroe halála óta nem talált megfelelő partnert magának, mert azóta lejebb adták a színvonalat a lányok, ami a kinézetüket illeti. Ebben valamennyire egyetértettem vele. 
Hazaérve már csak annyi erőnk volt, hogy ledőljünk a nappaliban és már egyből el is szenderedtünk. 

Reggel éppenhogy világosodott, máris csengetésre ébredtünk fel mindketten. Fáradtak voltunk - így ha nem lettünk volna azok még össze is verekszünk azon, hogy ki nyisson ajtót. Ezzel a ténnyel élve azonban én kényszerültem rá arra, hogy kinyissam. Amikor megtettem Aubrey döbbent tekintetét láttam csak, majd egy halk mormogás hagyta el a száját: 
- Damon, mi a fészkes fene történt veled? 

Végre megérkezett ez is. Huh, hát azt hiszem ez kiváltképp nehéz szülés volt, mert sehogy sem akart a fejemben összeállni egy épkézláb mondat, de végül is megtörtént. És ismét csak köszönöm az örökös támogatást: Rose, Niaa és drága hugi, Jázmin. Imádlak titeket. <3

Pár órával később egy kisebb bár előtt fékeztünk le. A környéken jóformán senki sem volt, csak néhányan dohányoztak az épület körül. Aubrey felé fordultam, aki meg sem várta, hogy megszólaljak, egyből ki is pattant a kocsiból. Vámpírgyorsasággal zártam be az ajtókat és siettem Aubrey elé, hogy kitárhassam előtte az ajtót. Elvégre az udvariasság nyert ügyet jelent általában a lányoknál és én tulajdonképpen erre hajtottam. 
A bárban halk zene szólt, amolyan hangulatjavító gyanánt és bűzlött szinte az egész az alkohol szagától. Mármint számomra, hiszen az én szaglásom sokkal fejlettebb, mint egy emberé. Aubreyval magam mellett céltudatosan megindultam a pult felé, hogy kérjek magunknak egy kis szíverősítőt, úgy gondoltam, hogy ennyi jár nekünk. A végén egyedül ittam, Aubrey csak egy üveg sörbe ment bele. Azt mondta, hogy majd később csatlakozik hozzám. Erre csak azt feleltem, hogy az ígéret szép szó... 
Aubrey csinos külsejének köszönhetően rengetegen vettek célba minket, főként olyan huszas éveiben járó fiúk, akiknek az akkori divat szerinti modern hajviseletük volt. Tudjátok, az a picit hosszabb haj, kivasalva vagy göndören hagyva. Átmenet nélkül. Mindenkit ilyen haj jellemzett. Aubrey természetesen mindenkit visszautasított és ez valahogy jól esett nekem. Senki sem mehetett elég közel hozzá, de én ott voltam majdnem a célvonalban. 
- Mivel én már eleget meséltem magamról, ezért most te következel. - Mondtam ránézve és utána nagyokat kortyoltam a bourbonból. 
- Mit szeretnél tudni? - Kérdezte. Beszéd közben felfelé kezdett ívelni a szemöldöke, leplezetlen kíváncsisága pedig elég jól hallhatóan kikandikált a lassan kiejtett szavak közül. 
Ránéztem és válaszoltam: - Mindent, amit csak elszeretnél mondani nekem. 
Válaszomat hallva halvány mosoly jelent meg ajkain, majd elfordította a fejét. A kezében tartott üres sörösüvegre kezdett mintákat rajzolni az ujjával. 
- Tudod, nem mindig voltam ilyen visszafogott. Jó, oké itt beszélek erről tizennyolc évesen, de... Elég problémás volt a kamaszodásom az anyukám számára. Sőt, jobban mondva, ameddig meg nem ismertem Stefant én magam lehettem a megtestesült, két lábon járó és lélegző probléma.
A beszéde eleinte sok szünetet foglalt magába, azonban a végére megeredt a nyelve. Úgy éreztem, itt az ideje erősebbre váltani és neki is kértem egy pohár bourbont, amit végre nem utasított vissza. Lassan kortyolgatott bele az italába. Tekintete a távolba meredt, mintha tényleg a múltba tekintene vissza. Nagy levegőket vett és néha eltorzult az arca egy - egy pillanatra, mintha mindennél jobban fájna neki feleleveníteni a múltat. 
- Szóval a kisöcsémnek hála megtaláltad a helyes utat? Nyugi, nem te vagy az első, akiből ezt hozza ki. - Feleltem neki némi szarkazmust vegyítve a hangomba. 
- Nem hiszem, hogy megtértem volna. Olyan érzésem van, mintha csak szünetet tartanék. Stefan még nem szüntette meg teljesen azt az énemet. Közel van hozzá, viszont még nincs vége. Egyelőre jól érzem magam így és remélem, hogy nem kell megint annyit szenvednem, mint régen. - Összeráncolta a homlokát és úgy válaszolt nekem. Közben pedig elég vegyes érzelmek fogtak el. Szántam Aubreyt, de közben szídtam magamat is és az öcsémet is, hogy majd egy ilyen "problémás" lányt kell elcsábítanom. 
- Engedd meg, hogy kitaláljam; alkohol problémáid voltak. - Szólaltam meg egy kisebb csönd után. 
Aubrey teste megfeszült, majd hangos nevetésben tört ki. Mire elhallgatott, sikerült elérnie, hogy a bárban az összes ember fél szemmel minket nézzen. 
- Is. - Csupán ennyit fűzött hozzá szavakban, de a mondanivalója több volt és folytatta is. - Meg étkezési zavar, fiúügyek. Tudod, a mai kamasz lányoknak való életmódból nekem is bőven kijárt. - Mondta és az utolsó mondatának a végéhez érve elmosolyodott. Nem őszintén, de azért határozott mosoly volt. 
- Sajnálom. - Vágtam rá gondolkozás nélkül. Azt hiszem, jóval őszintébben, mint ahogyan ő mosolygott. 
- Inkább táncoljunk. - Azzal már fel is állt és a kezemnél fogva húzott maga után a zenegéphez közelebb, hogy jól halljuk a zenét, aminek az ütemére táncolni fogunk. Gyorsabb tempójú dal szólt, mégis Aubrey gyengén átvetette az egyik karját a nyakam mögött, a másikkal a vállamnál karolt át, fejét a mellkasomhoz tette és lassan mozogni kezdtünk. Szokatlan érzés volt, ahogyan érzékeltem minden egyes szívdobbanását. Szinte áthatoltak belém, mintha engem is éltettek volna. Milyen csalfa illúziót képes kihozni még egy vámpírból is a másik nem. 
Nem tudom, meddig szórakáztunk el ott a zenegép környékén, de biztos végighallgattunk legalább tíz számot. 
- Hazaviszel? - Sóhajtotta Aubrey végül, miközben álmosan rám tekintett én pedig bólintottam egyet. A karjaim közé kaptam és már kint is voltunk jóformán. Ott, ahol hagytam a kocsit és az mégsem volt ott. Lenéztem, hogy mondjak valamit Aubreynak, azonban ő már békésen aludt a karjaim közt. 
Dühösen fújtatva igéztem meg a legközelebbi embert, hogy adja nekem a kocsiját. Ám bármennyire is ingerült voltam odafigyeltem minden mozdulatomra, Aubrey nehogy felkeljen. Mikor beemeltem a könnyű testét az újonnan szerzett járgányba és befedtem őt a bőrdzsekimmel, jól láthatóan elmosolyodott álmában. Újra. Ez pedig jó érzéssel töltött el, annak ellenére is, hogy nem sokkal azelőtt milyen ideges voltam. 
Néhány órával később gyengéd mozdulatokkal vettem volna ki a kocsiból, azonban egy erős kéz megállított engem a mozdulatok közepette. Torkon ragadott és szinte fojtogatni kezdett. 
- Üdv újra itthon Damon, már vártalak. - Ejtette ki közben jól érthetően a szavakat. 

Sziasztok! Végre elkészültem vele. Tulajdonképpen, amilyen rövid, olyan sokáig készítettem. Hogy mit is? A második számú meglepetést. Igen, picit túlteljesítek ma, de nem tudom hogy s mint lesz a május - június a rengeteg vizsgám miatt. Na, de a lényeg. Ehhez a segítségem ennyi volt: 

Kettő: Van pár perces történet, sokat sejtető kép, fülszöveg és van... Hupsz, inkább csak lesz, mármint a Prince of Darkness-szel kapcsolatban. Idén májusban. Besorolás alatt.  

És akkor íme, itt is lenne ő. A majdnem félperces promo videó. :D 

Mint már néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem, kisebb - nagyobb meglepetésekkel készülök nektek. Most meghoztam az első számút, amihez a segítség ez volt: 

Egy: A Prince of Darkness lassacskán az első évad feléhez közeledik - miközben a Vámpírnaplók negyedik évad fináléját láthatjuk nem is olyan sokára -, ideje lenni egy kicsi reklámnak. Elvégre a sorozatoknál így szokták nem?  

Remélem vártátok már és tetszeni fog nektek. De hogy mi is? A Prince of Darkness promóciós fotói. Nem vicc, aki nem hiszi nézze meg a teljes bejegyzést. :) 

Megjegyzés: az utolsó két képnél jobb klikk és kép megjelenítése új lapon, mert a teljes méretük túl nagy volt, hogy egészében beférjenek ide. 

Igen, az előző kinézet bár még meg sem élte a két hetet, máris lecseréltem. Főként azért, mert már a nyitás óta szerettem volna két sávos oldalsó modulokat, plusz valami színesebbet akartam látni a portálon. Bár számomra túl egyszerű lett, remélem nektek elnyeri a tetszéseteket. Ha még sem, akkor nektek küldöm ezt a cuki - Ian - gif - képet, mert most valljuk be, nem lehet azt mondani, hogy nem az. A lényeg, hogy a vadiúj külső mellé még a modulokat is felfrissítem illetve kiegészítem néhánnyal. Ilyen lesz a rólam és az oldalról szóló menüpont. De ezt már csak később csinálom, mert már folyik szét a szemem. Addig is szép napot nektek! Én rohanok felmosóért, hogy feltakarítsam a kinézetváltással járó veszteségeimet. :)