Oké, még annyit, hogy egyszer nem olvastam át a fejezetet, szerintem egy ideig nem is tudom majd, tehát helyesírási hibák / szóismétlések dögivel előfordulhatnak. Bocsesz.

Amint felfogtam Aubrey szavainak az értelmét, körbejárattam a tekintetemet magamon és megértettem, hogy miért is kérdezte azt, amit. A ruhám tele volt alvadt vérrel, valószínűleg a vacsora maradványait elfelejtettem eltüntetni. 
- Hupsz. - Mondtam azzal kitártam az ajtót Aubrey előtt, tudtam, hogy ennyitől nem fog meghátrálni. A szemét kezdte el erre forgatni, de végül bejött a házba. Míg én nagyjából rendbe szedtem magam, addig Aubrey a szalonba ment és beszélgetni kezdett az akkorra már barátommal. Felixet nem vetette fel a boldogság, nem nagyon kedvelte az embereket, azonban ennek ellenére is viszonylag jól elszórakoztak, míg én a szennyesbe dobtam a véres ingemet majd megtisztálkodtam. 
Nem mondanám, hogy siettem vissza, mert hagyni akartam nekik egy kis időt. Elvégre Felix majdnem olyan volt, mint én és érdekelt volna a véleménye Aubrey-ról. Nem is értettem, hogy miért. 
- Na, mi a terv mára? - Kérdezte Aubrey a kanapén ülve. A szemem sarkából láttam, ahogyan Felix figyelte minden rezdülésemet. Biztosan arra volt kíváncsi, hogy milyen érzelmeket is táplálhatok Aubrey irányába. 
- Attól függ, neked mihez lenne kedved. - Jelentettem ki egy halvány mosoly keretében, mire Felix kicsit elfordult és halkan nevetni kezdett. Tudta, hogy ez már az abszolút csajozós énem. 
Aubrey grimaszolni kezdett és kissé összeráncolta a homlokát, tehát erősen gondolkodott azon, hogy mit is kéne csinálnunk aznap. 
- Hát, végülis Stefan még mindig Dakotával van elfoglalva, mert megakarja mutatni neki, hogy lehet jó vámpír is... - Kezdett bele, de Dakota nevénél leplezetlen ellenszenv sütött a hangjából. - Tehát, azt javaslom, hogy rugjunk ki a hámból. - Fejezte be. Felix és én ugyanazzal a reakcióval fogadtuk a javaslatot, mosolyogva, felhúzott szemöldökkel meredtünk rá, mire ő csak lazán megvonta a vállát és hatalmas vigyor terült el az arcán. 
- Rendben van. Damon, mutassuk meg, hogy milyen egy igazi bulizós este két vámpír mellett. - Mondta Felix és közben olyan tekintettel meredt rám, hogy tudtam, kő kövön nem marad, ha hagyom neki. 
- Felejtsd el. Aubrey ember. Vigyázni is kéne rá. Néha. - Feleltem, közben pedig töltöttem magamnak egy pohárba bourbont, utána meg leültem a kanapéra szorosan Aubrey mellé. 
Mielőtt belekortyolhattam volna az italomba, Aubrey kivette a kezemből a poharat és egyből be is nyakalta. Nem finomkodott. 
- Kösz, hogy megkínáltál. Jól esett. - Mondta szarkazmussal a hangjában, mindeközben visszaadta az üres edényt. Fintorogva felálltam és újratöltöttem, de azért közben jót mulattam, mert erre a jelenetre nem igazán számítottam. 
- Mit szólnál New Yorkhoz? - Kérdezte Felix. Meg sem próbálta leplezni a lelkesedését, ami egy kicsit át is ragadt már a kezdettől fogva Aubreyra. Ráemeltem tekintetemet a lányra és Felix is ezt tette. Mindketten vártuk a válaszát. Aubrey hol rám, hol pedig barátomra tekintett. 
- Nem tudom, még sosem jártam ott. - Felelte kissé megszeppenve. Szinte hallani lehetett, ahogyan Felix álla és az enyém a földön koppan, majd tovább zuhan a pincébe. 
- Hogy mondtad? Stefan, a végtelenül romantikus bátyám nem vitt még el soha abba a városba, ami sosem alszik? Hogy merészelte így bemocskolni a Salvatore nevet... - Szűrtem ki viccelődve a fogaim között, erre Aubrey és Felix megeresztett egy halk nevetést. - Szedjétek össze a cuccaitokat. Fél óra múlva találkozunk a kocsinál. - Adtam ki végül a parancsot nekik. 

Végül két órával később indultunk el. Nem, nem Aubrey késett el, hanem Felix. Inkább nem árulom el, hogy miért is késlekedett annyit. Felix lazán bevállalta azt, hogy a hátsó ülésen utazzon, Aubrey ült az anyós ülésen, jómagam pedig a volán mögött helyezkedtem el. 
Néha, ahogyan a sebességváltóhoz nyúltam véletlenül hozzáértem a lábához és a szemem sarkából láttam, hogy minden egyes ilyennél elpirult, majd inkább elfordította a fejét, úgy kémlelte a kinti tájat, csak ne kelljen a szemembe néznie. Ilyenkor mindig hatalmas vigyor terült el a képemen és a visszapillantóban  láttam, hogy Felix furcsán méreget a tekintetével engem, a reakcióm miatt. 
A hosszú kocsiút alatt nem sokat beszélgettünk. Néha megálltunk kisebb - nagyobb szünetet tartani, természetesen főként Aubrey miatt, hiszen neki több szükséglete volt emberként, mint nekem és Felixnek együtt. 
Délután körül megérkeztünk New Yorkba és megálltunk egy visszafogottabb szállodában, szobákat kivenni. Felixnek az az ötlete támadt, hogy mivel úgyis bulizni jöttünk, ne vegyünk ki fölöslegesen annyi szobát, cuccoljunk mindhárman közösbe. Miután ezt megemlítette elismerő pillantást vetettem rá, mert tudtam, hogy úgyis miattam vetette ezt fel, hogy sikerüljön elcsábítanom előbb vagy utóbb Aubreyt. 
- Megyek, felhívom Stefant. - Jelentette ki Aubrey, miután lepakoltunk a szobába és már ki is slisszolt az ajtón. 
- Szóval, ha nem lett volna elég egyértelmű ismertetem a tervemet: én lelépek majd valamilyen huszonegyedik századi bombázóval, hacsak nem találok valami dögös vámpírmacát, délig vissza se méltóztatok jönni, annyi idő bőven elég lesz majd neked meg a csajnak, hogy romantikázzatok. - Fejtette ki részletesen az este menetét Felix. Én csak vigyorogva bólogattam és tudtam, hogy valahogyan meg kell majd köszönnöm neki ezt a jófejséget. Az adósává tett engem. 
- Amúgy, haver, én a helyedben vigyáznék. Sok lány él még a világon, aki akar egy darabot belőled, de testvéred csak egy van. - Mondta, de már nem tudtam erre reagálni, mert Aubrey visszatért a szobába. 
- Én indulásra készen állok. Mehetünk? - Kérdezte egy hatalmas vigyor keretében és már egy kicsinyke részem tudta: nem csak Stefan bosszantása érdekében szeretném elcsábítani Aubreyt.
Kihívást jelentett nekem, folytonos meglepetéseket és élveztem ezeket az apróságokat is. Valamint, ha mellette voltam, szinte teljesen megfeledkeztem Katherine-ről...

Ezzel a három szóval tudnám jellemezni a legújabb kinézetet. Nézzétek el nekem, akkor álltam neki, miután elkiáltottam magamat jópárszor, hogy "én tudtam, hogy nem szakítottak, én tudtam!". Na, igen, mert aki odafigyel a hírekre, tudhatja, hogy néhány napja azon megy a vita, szakítottak - e. Csúnya, csúnya pletykák. Ó, eltereltem a témát? Megesik, ha az ember fáradt és már két órája azt számolgatja mennyit tud még aludni. Ja, igen. Magamról beszéltem az imént, de lehet, hogy más is magára ismer. Lehet amiatt nem tudok még mindig témánál maradni, mert befejeztem a Zabhegyezőt és olyan vagyok, mint Holden, aki ugyebár imád ide - oda csatangolni a témák között. Inkább hanyagolom a beszédet. A lényeg, hogy rózsaszín (talán túlságosan is, bocsi), Párizs és Nian. Mert mi megérdemeljük. 

Ja, még valami: észrevettétek már, hogy ami képek itt vannak (mármint a két kis kép oldalt), azon van egy nyaklánc, Nina nyakában... na és a lényeg, hogy most fedeztem fel, hogy azt már Ian hordja. De cukik. *Ömlengés - van ilyen szó, vagy csak már a képzeletem szüleménye?* 

1. Van valamilyen jellemző könyvolvasási szokásod - fura olvasópozíciók, valószínűtlen könyvjelzők, üvöltözés az adott olvasmánnyal? 
   Rendszeresen olvasok úgy otthon, hogy a fotelemben elterülök, a fejem lefelé lóg - pár centire a padlótól - és a lábaim pedig a plafon felé mered. Igen, valami miatt szeretek így olvasni. De az is szokásommá vált, hogy a buszon olvasok, ami azért gáz, mert rendszeresen kimutatom az érzéseimet - értsd: röhögök, sírok, sikítok egy könyvön. 
2. Elutazol egy hétre, a gép hamarosan indul - melyik az a három könyv, amit sietve besöpörsz a táskádba? 
   Shakespeare összes szonettje, Büszkeség és balítélet és a Szerelmes levelek (Katie Fforde). 
3. Milyen érzéseid vannak az e-book/e-könyvészet jelenséggel kapcsolatban?
   Nekem teljesen mindegy ki mit csinál, de én akkor is főként antikváriumba fogok járni. Mert imádom a régi könyvek illatát. 
4. Szívesen olvasol verseket vagy drámákat?
   Igen, igen, igen! Bár mostanában inkább drámákat olvasok - főként a színháztörténet óráim miatt. 
5. Mi az az öt dolog, amit elvársz egy fanfictiontől?  
   - Ne legyen tele helyesírási hibákkal: egy - kettőt még elviselek, mert mindenki tévedhet, de ha hemzseg az elírásoktól a sztori, akkor az élvezhetetlen számomra. 
   - Jó legyen a történet alapja: képes vagyok a legrémesebb történeteken is végigszenvedni magam csak azért, mert érdekel a befejezés, pedig jóformán semmi sem tetszik benne. 
   - Jól eltalált karakterek legyenek benne: hiába szól mondjuk a kedvenc sorozat illetve filmbeli karaktereimről, ha miközben olvasom a történetet, úgy érzem, rohadtul nem róluk van szó. 
   - Fantázia: nem is indokolnám különösebben, csupán annyival, ez bármelyik történeten tud segíteni. 
   - Az ötödik dolog meg biztosan valami megmagyarázhatatlan lenne, mert nem tudok többet írni, annak ellenére sem, hogy elég válogatós vagyok ilyen téren.
6. Volt már olyan, hogy kellemesen csalódtál egy kötelező olvasmányban? 
   Volt. Először az Egri csillagoknál érzékeltem ezt a jelenséget - amikor valamelyik szereplő valami ilyesmit mond: jelentse kérem a kapitánynak, hogy meghaltam -, ugyanis ennél a mondatnál megsirattam és megszerettem a könyvet. Utána pedig A fösvénynél volt ez. Mert órákon keresztül tudtam rajta szórakozni. 
7. És te melyik könyvet tennéd kötelezővé? 
   Zabhegyező és Edith Piaf önéletrajzát, a Nem bánok semmit sem. Ez a kettő biztos köztük van. 
8. Melyik az a könyv, amit szégyen, hogy még nem filmesítettek meg? 
   Bomlás - igaz, hogy csak körülbelül egy hónapja jelent meg, de szinte biztos, hogy nem fogják megfilmesíteni. 
9. Miért nincs több szinonima a könyv szóra? 
   Tyű, ez eddig fel sem tűnt. Nem tudom. 
10. Melyik volt a legelső könyv, amit életedben olvastál? 
    Csudálatos Mary - kötelező olvasmány volt másodikos koromban. 
11. Melyik volt a legutóbbi fanfic, amit olvastál, és miről szólt? 
    Nem tudom, de szerintem Vámpírnaplók témájú lehetett, mert legutóbb azokat tettem a kedvenceim közé. :)

Hálás köszönet Biancának, amiért úgy vélte, hogy megérdemlem ezt a díjat. Köszönöm. :)

A díjhoz tartozó szabályok: 

• Mindenkinek írnia kell magáról tizenegy dolgot 
• Minden kérdésre válaszolni kell, amit kapsz attól, aki neked adta a díjat 
• Tizenegy kérdést kell feltenni azoknak, akiknek tovább adod 
• Tizenegy embert kell jelölni (visszaadni a díjat nem lehet) 

Tiezenegy dolog rólam: 

• Elég rossz tanulónak számítok, örülhetek annak, ha meg van a hármas átlagom. Ez főként azért van, mert csak azt vagyok hajlandó megtanulni, ami érdekel. Ezért vagyok a legjobb angolból és magyarból. 
• Már legalább két-három éve főként ugyanazt álmodom esténként: Amerikában cserediák vagyok, miután elvégzem a sulit sminkesnek állok és forgatásokra járok ki dolgozni. Szép álom, nem? :) 
• Imádok olvasni, akár könyveket, magazinokat vagy blogokat a neten. Képes vagyok tanórákon is és buszon is olvasni, emiatt néha eléggé furcsán néznek rám a többiek. 
• Kedvenc állatom a macska, kutya és a pele. Az utóbbit a WITCH magazinból ismertem meg, ugyanis Willnek volt egy ilyen kisállata. 
• Utálok rendet rakni a szobámban. Ha rendet rakok, akkor két dolog fog bekövetkezni: nem találom a holmijaimat és miközben ezeket keresem, nagyobb rendetlenséget csinálok, mint azelőtt. Én uralom a káoszt (és tényleg uralom, nem csak úgy mondom).  
• Egy hónap, egy nap és öt óra múlva nagykorú leszek. Tavaly a szülinapomra estek a drámás vizsgáim, remélem idén is így lesz, mert jó buli volt. :) 
• A kedvenc együttesem a The Pretty Reckless és az Anti Fitness Club. Kedvenc számaim tőlük a You (TPR) és a Mennyország (AFC). 
• Ritkán nézek filmeket, inkább sorozatokat bámulok, de azt oltári szinten. Kedvenc sorozataim: Supernatural, The Vampire Diaries, Friends, Lost, Pretty Little Liars, Gilmore Girls, Gossip Girl, House MD, How I Met Your Mother. Azért írtam angolul a címeket, mert az összeset angolul nézem. :) 
• Az első könyv, amit olvastam a Csudálatos Mary volt, ami Mary Poppins-ról szólt. Másodikban adták fel kötelezőnek. 
• Ölelésmániában szenvedek - nem vicc! - a barátaim tudják ezt a legjobban. Van, hogy csak percekig ölelgetem őket. :D 
• Imádom a kávét. Ezt nem is ragoznám tovább, inkább látni kéne, hogy mennyit tudok meginni belőle egy nap leforgása alatt. :) 

Tizenegy kérdés és válasz: 

1. Mik a terveid a jövőre nézve? Este vissza kell mennem a kollégiumba, aztán tanulni fogok. A távoli jövőt meg még nem tudom. :) 
2. Milyennek képzelsz egy kapcsolatot? Olyannak, amilyen. Mindkét félnek áldozatot kell hozni, hogy működjön és ha problémák adódnak nem okolhatjuk a másikat. Ez jellemez szerintem minden kapcsolatot. 
3. Mi a véleményed magadról? Önbizalomhiányos vagyok, ennek következtében nem válaszolnék erre a kérdésre, mert biztos eléggé lekicsinylő dolgokat tudnék csak írni magamról. 
4. Hova utaznál legszívesebben? Svédország! Egyszerűen imádom azt az országot. :) 
5. Járnál valamelyik hírességgel? Nehéz kérdés. Biztos álmodtam már ilyenről a kedvenc férfi sztárjaimmal (Ian Somerhalder, Jensen Ackles, Chace Crawford, Joseph Morgan és Alexander Skarsgard), de azt hiszem a válaszom nem. 
6. Szoktál naplót írni? Ha igen, mióta? Amikor van időm és lényeges információm akkor szoktam, az új naplómat idén márciusban kezdtem el. 
7. Kiskorodban volt valamilyen játék, amit mindig magaddal vittél? Azt hiszem volt egy babám, amit elég sok helyre hurcolásztam. Szilvinek hívták, ahogyan az összes többit. :) 
8. Kedvenc állat? És miért pont az? Macska. Mert a sajátom itt ül a gép mellett és nézni, hogy mit írok. Biztosan megsértődne, ha látná, hogy nem ez a válaszom. :D 
9. Könnyen rátudnak beszélni valamire? Ha jó indokokat sorakoztatnak fel, akkor igen. Mondjuk, attól is függ, hogy mire akarnak rávenni. 
10. Van olyan, akiért feláldoznád az életed? A családom bármelyik tagjáért megtenném ezt. 
11. Mi az, ami sokat jelent számodra? Az emlékek. 

Az én kérdéseim:

1. Mi volt a legutóbbi jótetted? 
2. Ha híres énekes / énekesnő lennél, ki lenne az előzenekarod? 
3. Melyik sorozatban / filmben játszanál szívesen és kit? 
4. Melyik a kedvenc neten írt történeted és miért? 
5. Mi az, ami bármekkora is őrültség volt, sosem bánsz majd meg? 
6. Elgondolkodsz a válaszokon, vagy csak írod, ami jön? 
7. Belegondoltál abba, hogy miért ilyen hülye kérdéseket teszek fel neked? 
8. Hány órakkor keltél és tudtál volna tovább aludni? 
9. Ha kapnál valamilyen neves díjat (mondjuk Oscar), akkor mit vennél fel a díjátadóra? 
10. Melyik könyvet olvastad utoljára és hogy tetszett? 
11. Egy könyv, amit megbántál, hogy elolvastad? 

Akiknek tovább adom (akiket a kedvenceim és cserék között is megtalálsz) - névszerint: 

Niaa, Rose, Ket, Cleo, Tamcsi, Becca, Reisuto, Lana, Dóra, Valentine, Lonzita

Ismételten köszönöm a visszajelzéseket. Továbbra is sok szeretettel várom őket, ahogyan mindig. Még annyit, hogy a hibákat holnap délelőtt javítom, egyelőre magam alá folyik a szemem, olyan szinten álmos vagyok már. De addigra is: jó olvasást az új fejezethez! :) 

- Stefan, engedj már el! - Nyögtem pár perccel később, mikor már biztos voltam abban, hogy magától nem enged el. Tudtam miért viselkedett így: egész nap a barátnője társaságát élvezhettem, miközben ő semmit sem tudott róla. 
Amikor meghallotta a mondatomat, kicsit enyhült a szorítása, de még mindig elég kellemetlenül éreztem magam. Nem tudtam a szemébe nézni és miközben kerültem a tekintetét, észrevettem a háttérben nyugodtan ácsorgó Dakotát. Mikor érzékelte, hogy figyelem, halvány mosoly jelent meg az arcán és biccentett egyet felém. Addig a pillanatig is volt jópár olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy gond nélkül kitéptem volna a szívét, de akkor jóval erősebb gyűlölet fogott el. 
- Hé, Stefan. Aubrey jól van. Békésen alszik a kocsiban, nézd meg, ha nem hiszel nekem. - Próbáltam elmagyarázni neki a helyzetet, azonban rám se hederített. Továbbra is elég kellemetlenül szorongatott engem a nyakamnál fogva. 
Gőzöm sincs, meddig állhattunk ott, szótlanul. Amikor végre elengedett úgy éreztem, évek teltek el Aubrey nagy vallomása óta - hogy milyen is volt a Stefan előtti korszaka. 
- Most beviszem őt a szobájába. Ha mégegyszer elmered vinni a közelemből úgy, hogy nem tudom mi van vele, megkínozlak Damon! Őt nem fogod elvenni tőlem. - Szűrte ki nehezen a szavakat a fogai között Stefan, azzal a karjai közé vette Aubreyt és már el is tűnt, Dakota pedig követte. 
- Aljas ribanc. - Suttogtam ellenszenvvel a hangomban, azzal Dakota után néztem. Ritkán gyűlöltem meg embereket, ő viszont felkerült majdnem egyből az ellenségeim listájára. Miért is változtattam át? - tűnődtem el ezen újra és újra. 

Úgy döntöttem, hogy a hazautat megspórolom és inkább betértem a helyi kocsmába. Elvégre sose lehet elég részeg az ember, pláne egy vámpír. 
Maradjunk annyiban, hogy nem számoltam, hány pohár bourbont döntöttem magamba, amikor egy ismeretlen alak magában röhögcsélve nehézkesen mellém állt és üres poharát lecsapta a pultra. 
- Ez vicces. - Jegyezte meg nevetve, mikor rám nézett. Látszott rajta, hogy nem volt valami józan, de a szagát érezve, azt hittem, ha addig nem is, de a vele való beszélgetés után, biztosan lerészegedem. 
- Mi olyan fenemód nevetséges? - Kérdeztem gúnyosan, azzal ránéztem. Pár centivel magasabb volt nálam, azonban fiatalabbnal tűnt hozzám képest. Barna szeme és barna haja volt, arca nem éppen frissen borotvált, mégis lerítt róla, hogy lányok ezreinek vágyálmai lehetett csak a külseje alapján. Ismerősnek tűnt. 
- Hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen vagy, Damon. - Röhögte tovább. Ennyi kellett ahhoz, hogy rásegítsen az emlékezőtehetségemre, egyből eszembe jutott honnan olyan ismerős. 
- Felix, hát te itt? - Kérdeztem és lepattantam a bárszékről, hogy hátba veregessem az egyetlen vámpír cimborámat. Sőt, az egyetlen cimborámat. 
- Na végre, hogy megismersz. - Nyögte és egyből abbahagyta a részeges színjátékot. Intettem a kezemmel, hogy foglaljunk helyet egy asztalnál és leültünk. 
- Mi a helyzet Damon? Amikor utoljára láttalak fülig szerelmes voltál Katherinbe. Most meg mit látok? Stefan majdnem kilapít, mert te játszod a jótékony lelkű herceget a barátnőjével. Hogy működik ez nálad? Leadtad öregem... Mármint az új kiszemelted se semmi, ahogyan elnéztem, de ember. - Kezdte el járatni sűrgősen a száját.
Hiába volt eléggé pofátlan a hangneme velem szemben, ennyit megengedtem neki, elvégre én is eléggé gázos dolgokat műveltem vele a múltban. Köztük az átváltoztatása is. Na, igen. Azonban ő legalább jobban viselte, mint Dakota. 
- Katherine elhagyott. Aubrey pedig egy terv része. - Ezzel lezártnak tekintettem a témát. Ekkor megjelent a felszolgáló lány és megkérdezte mit hozhatna nekünk. 
Felix ránézett és mélyen a szemébe nézve ezt mondta: - Hozz egy üveg whiskyt, de utána nem mész el. Itt maradsz és hagyod, hogy nyugodtan igyunk a véredből. 
A lány természetesen teljesítette, amit Felix parancsolt neki. Nem beszélgettünk többet az este folyamán, inkább mindketten megragadtuk a lányt a csuklójánál fogva és inni kezdtük ízletes vérét. 
Mikor végeztünk vele, alkohol-, és vérmámorban úszva hazafelé vettük az irányt. Közben Felix mesélt arról, mi minden történt azóta, hogy nem találkoztunk. Elmondta többek között azt is, hogy Marilyn Monroe halála óta nem talált megfelelő partnert magának, mert azóta lejebb adták a színvonalat a lányok, ami a kinézetüket illeti. Ebben valamennyire egyetértettem vele. 
Hazaérve már csak annyi erőnk volt, hogy ledőljünk a nappaliban és már egyből el is szenderedtünk. 

Reggel éppenhogy világosodott, máris csengetésre ébredtünk fel mindketten. Fáradtak voltunk - így ha nem lettünk volna azok még össze is verekszünk azon, hogy ki nyisson ajtót. Ezzel a ténnyel élve azonban én kényszerültem rá arra, hogy kinyissam. Amikor megtettem Aubrey döbbent tekintetét láttam csak, majd egy halk mormogás hagyta el a száját: 
- Damon, mi a fészkes fene történt veled?