Ezt a fejezetet k�lden�m k�t embernek is: Rosenak, aki egy nap leforg�sa alatt annyi lelket �nt�tt bel�m �s annyi bizalmat szavazott meg nekem (ak�r tudatosan, ak�r nem), hogy kirakott a kedvencei k�z�... M�sik pedig a test�vrem, J�zmin, aki k�ros szenved�lynek titul�lta a t�rt�net ir�nt �rzett szeretet�t. Im�dlak, hugi. Always and Forever. 

"A Szerelem szemre oly szel�d, 
S goromba zsarnok, hogyha k�zel�t."

William Shakespeare

�ppen a parkban s�t�lgattam - kiv�telesen nem h�ts� sz�nd�kkal -, amikor megl�ttam Aubreyt egy padon �lve. Teljesen belemer�lt egy k�nyvbe, amit a kez�ben tartott �s b�szen olvasott. Keresztbe tett l�bait ide - oda mozgatta, de �gy t�nt, � ezt �szre sem vette. V�gre akadt egy kiv�l� lehet�s�gem arra, hogy alaposan megfigyeljem, hiszen eddig sose tal�lkoztam vele olyan helyzetben, ahol ezt megtehettem volna. 
Barna, hull�mos haja l�gyan vonta k�rbe az arc�t �s eg�szen eszm�nyi hat�st keltett, mivel a l�gy szell� n�ha - n�ha belekapott. Csak akkor vettem �szre, ahogyan a napsugarak megvil�g�tj�k, n�h�ny hajsz�l�ra azt lehetett volna hinni, hogy aranyb�l sz�tt�k. A sz�ja szeglet�ben halv�ny mosoly j�tszadozott, ami ezzel p�rhuzamosan a szem�ben is fellelhet� volt. Egy �l�nkebb r�zsasz�n� p�l�t viselt, egy feh�r farmer sorttal, ami t�k�letesen kiemelte a v�kony alakj�t. �gy �reztem, hogy nincs a F�ld�n olyan, aki tagadni mern� sz�ps�g�t. 
Megr�ztam a fejem, mintha ezzel ki�zhettem volna a fejemb�l a gy�ny�r�s�g okozta gondolatokat, azonban ez nem ment ilyen k�nnyen. Mikor r�j�ttem, hogy ez �gy nem fog menni odas�t�ltam hozz� �s le�ltem mell� a padra. Le sem vettem r�la a tekintetem. M�r kezdtem azt hinni: olyan szinten elmer�lt a k�nyv ny�jtotta vil�gban, hogy �szre sem vesz, de a tettei r�c�foltak erre. L�legzetv�tele szapor�bb lett �s a sz�ve is gyorsabban kezdett el verni. Mint egy rab mad�r, aki szabadulni szeretne a fogs�gb�l, de nem tudta hogyan tehetn� ezt meg. M�g a halv�ny f�lelem sem halv�ny�tott a sz�ps�g�n, s�t, j�form�n n�velte azt. 
Aubrey becsukta a k�nyvet, m�ly l�lekzeteket vett �s csup�n ut�na sz�lalt meg, azonban a hangja �gy is megremegett: 
- Damon... 
- Nocsak, az eddig pimasz kisl�nynak hirtelen elsz�llt minden b�tors�ga? - K�rdeztem cinikus hangon. T�nyleg tudni szerettem volna, hogy mi�rt kezdett el hirtelen ennyire f�lni t�lem, hiszen mindig bunk� voltam vele szemben �s ennek ellen�re is ak�rh�nyszor komolyabb bajba ker�lt, ment��vet biztos�tottam neki. 
- Nem err�l van sz�. - Ny�gte halkan �s k�nnyek gy�ltek a szem�be.
J�zusom, minden ember ilyen sz�nalmasan viselkedik vajon? - gondoltam magamban. Csend telepedett le k�z�nk �n v�rtam, h�tha folytatja a dr�m�j�t � meg biztosan az �rdekl�d�sem hi�ny�ban nem t�rte meg a k�zt�nk lezajl� n�mas�got. 
- Rendben, akkor m�gis mir�l van sz�? - Szegeztem neki a k�rd�semet egy hatalmas leveg�v�tel ut�n. K�rd�sem enyhe nevet�st v�ltott ki a mellettem �l� Aubreyb�l �s a szem�t kezdte t�r�lgetni. 
- Arr�l, hogy b�ztam benned �s mondjuk ki �szint�n, mindhi�ba. Stefan mondta, hogy f�l�sleges veled foglalkoznom, mert �gysincs benned m�r semmi emberi, de ha m�gis, akkor az olyan m�lyen elrejtve lakozik benned, hogy egy ember�let kev�s ahhoz, hogy el�csalogassa azt. Most meg... Tudod, nem sz�vesen adok fel dolgokat  ilyen hamar, de veled kiv�telt teszek. - Mondta �s �jra halk nevet�s hagyta el a sz�j�t, azonban l�thattam, hogy a tekintete ugyan�gy szomor� marad. 
Nem mondtam erre semmit. M�gis mit felelhettem volna egy ilyen vallom�sra, mondjuk: bocs, hogy l�tezem? Na, azt m�r nem. Damon Salvatore sz�t�r�ban eddig sem szerepelt a megb�n�s sz�, h�t akkor ezut�n sem fog. 
- Viszont m�r az is megfordult a fejemben, hogy te szerett�l ember lenni, most pedig hi�nyzik ez neked. Ez�rt nem vagy hajland� �rezni. M�rmint �gy �rtem, hogyha �rezn�l, akkor f�jna, hogy evesztetted az emberi �letedet. De azt�n r�j�ttem, hogy ez �r�lts�g... - Folytatta a besz�d�t. 
- Tal�n m�g sem akkora �r�lts�g. - Jelentettem ki a t�volba n�zve. A szemem sark�ban azonban m�g �gy is l�ttam Aubrey d�bbent arckifejez�s�t. - Mindent r�szletesen elmes�lek neked magamr�l, ha megengeded, hogy holnap elvigyelek egy kisebb t�r�ra. 
- �h. K�szi. Azt hiszem. - Felelte tov�bbra is meglep�d�tten Aubrey. Azonban tudtam, ezzel nyert �gyem van n�la �s nem sok�ra nem csak az �let�be nyerhetek nagyobb betekint�st, ha �gy haladok, hanem a bugyij�ba is. Az ut�bbi pedig izgalmasabbnak csengett. 
- Ebben az esetben reggel kilenckor �rted megyek. �lt�zz k�nyelmes ruh�kba. - Mondtam �s fel�lltam a helyemr�l, hogy m�r t�vozzak is. Lassan l�pkedtem hazafel� �s levakarhatatlan vigyor ter�lt sz�t az �br�zatomon, elv�gre a tervem egyik r�sze m�r siker�lt is. Bizalmat keltettem Aubreyban. 

Amikor haza�rtem a z�rral kezdtem el bajl�dni. Ak�rhogy er�lk�dtem, nem akart kiny�lni �s emiatt egyre inger�ltebb lettem. Mikor v�gre kit�rult az ajt� �s bementem volna, valaki megragadott h�tulr�l, a falhoz v�gott �s miel�tt felocs�dhattam volna egy injekci�t d�f�tt bel�m. Amint ez megt�rt�nt gyeng�nek, v�dtelennek �reztem magam �s v�gtelen�l kiszolg�ltatottnak. Lassan vesztettem el az eszm�letemet, de miel�tt ez megt�rt�nt volna, csak ennyit suttogtam a t�mad�m fel�, akit nem l�ttam tiszt�n: 
- Dugd fel a seggedbe az �sszes vasf�vedet, te rohad�k.