Led�bbenten �lltam �s n�ztem a betoppant f�rfi alakot, akit m�r �vtizedek �ta nem l�ttam. Ha akartam sem tudtam volna megsz�lalni, de mint ebb�l a mondatb�l is kider�lt, nem �llt sz�nd�komban megt�rni a csendet.
Hogy mi�rt? Stefan volt az, aki h�vatlanul ber�ppent az �letembe, erre pedig nem voltam felk�sz�lt �llapotban. B�rmi�rt is t�rt vissza, engem nem k�l�n�sebben �rdekelt. Csup�n v�ratlanul �rt. Legal�bbis ezt pr�b�ltam magammal is elhitetni, de mint tudjuk a v�r nem v�lik v�zz�...
- Meg sem k�rded mi j�ratban vagyok erre? H�t, t�nyleg ennyire nem �rdekel, hogy a saj�t testv�red annyi �vtizednyi feled�sbe mer�l�s ut�n mi�rt l�togat meg t�ged ilyen illetlen �ton-m�don? - k�rdezte �s a hangj�b�l kitudtam sz�rni, hogy nagyon is tudja, mi miatt nem sz�laltam meg m�g addig.
- Nem k�l�n�sebben �rdekel. Gondolom megint tal�lt�l valamit, ami visszahozza nagyj�b�l az emberi r�szed, ameddig itt tart�zkodsz. - jelentettem ki �s Katherine-el kar�ltve elhelyezkedtem a kanap�n, sejtve, hogy hossz� besz�lget�sek �llnak m�g el�tt�nk. Elv�gre Stefan im�dta, ha ki�llhat a j�s�g mellett a szent besz�deivel. Sajnos, ezeket a pr�dik�ci�kat nem lehet m�shogy h�vni.
- Ink�bb valakit. M�r tal�lkozt�l vele, hiszen te mentetted meg az �let�t, nem is olyan r�gen. R�mlik, nem? �gy eml�kszem be is mutatkozott neked, Aubrey. - Mondta Stefan �s �reztem, ahogyan Katherine hol r�m, hol pedig az �cs�mre b�mul. Nem tudta, kinek hihetne. A v�rszomjas kedves�nek vagy a majdnem mindig �szinte Stefannak.
- Valami dereng, de nem jegyzem meg a semmi jelent�s�ggel nem b�r� embereket, ezt te is tudhatn�d. - Feleltem, amivel csak azt �rtem el, hogy Stefan elkezdett v�gigm�rni, mintha nem tudn�, hogy ezt hogyan is �rtettem.
- Nekem mindegy, hogy eml�kezni fogsz-e r� vagy nem, de gondoltam, figyelmeztetlek, hogyha egy �jjal is hozz��rsz �gy, hogy � nem akarja �nsz�nt�b�l, velem gy�lik meg a bajod. Ezt veheted fenyeget�snek. - El�g fenyeget� hangon folytatta a cseveg�s�nket a testv�rem �s �gy t�nt, hogyha nem ismern�m el�gg�, akkor tal�n komolyan is veszem az �zenet�t, de �gy csak egy g�nyosnak sz�nt vigyorral az arcomon n�ztem r� egy m�sodperc erej�ig.
Ut�na egy szempillant�s alatt ott teremtem el�tte, megfogtam a p�l�j�n�l fogva �s kidobtam a nyitott ablakon. M�g azel�tt lent voltam, miel�tt � le�rkezett volna zuhan�rep�l�sben. Amikor m�r a f�ld�n fek�dt magatehetetlen�l, ennyit sziszegtem csup�n:
- Te csak ne fenyegess meg engem! Elv�gre mindketten tudjuk, hogy �n vagyok az er�sebb, h�la a te kis bambi-di�t�dnak.
Azzal ott hagytam �s a legkev�sb� sem �rdekelt, hogy b�nt�d�sa esett - e vagy hogy milyen sz�lak f�zik ahhoz az id�tlen kis frusk�hoz. Egyetlen dolgot akartam mindenn�l jobban: Katherine-el lenni az id�k v�gezet�ig. 

Nem sok vizet zavart Stefan, ami�ta visszakapta t�lem a fenyeget�s�t. A k�v�z�ba - ahol az az Aubrey nev� csaj j�rt dolgozni - az�ta is elj�rtam, s�t gyakrabban, mint azel�tt, mert rem�ltem, hogy �sszefutok vele. Ennek egy oka volt: l�tni akartam a retteg�st a szem�ben, ahogyan r�m n�z �s hozz�m besz�l, de az incidens �ta nem tal�lkoztam a t�bb, mint kibor�t� jellem�vel. Val�sz�n�leg felmondott, h�la a f�lelm�nek, aminek tal�n �n �lltam a k�z�ppontj�ban, vagy Stefan megsz�ktette �s egy�tt lovagolnak valahol a naplement�ben. Valahogy ef�lek�ppen elm�lkedtem, hiszen ezek lettek volna a leg�sszer�bb �rvek, ami�rt nem futottam �ssze a kis taknyossal.  

Akkor is �ppen a k�v�z�ban �ltem �s unottan forgattam a kezemben az egyszer�, fekete k�v�scs�sz�t, amikor meg�reztem, hogy egy szem�ly csatlakozik az egyf�s t�rsas�gomhoz �s le�l velem szemben. 
- Azt hittem, hogy az er�sebb italokat r�szes�ted el�nyben. - Jegyezte meg hatalmas vigyorral Stefan, mintha nem is mi civakodtunk volna az egyik este. 
- �gy is van, de ami�ta megl�togatt�l, nem akkora �lvezet az alkohol m�mor. - V�laszoltam n�mi g�nnyal a hangomban, mire Stefan elkezdett b�logatni a "nem hiszem el, hogy t�nyleg ezt gondolja" arckifejez�ssel, ami tulajdonk�ppen nagyon irrit�l�, valjuk be. 
- Hol van a szerelmed, aki visszaadhatja neked a l�nyed egy jelent�sebb r�sz�t, az emberi mivoltodat? - Hangom tele volt ir�ni�val. L�ttam, hogy Stefant nem h�zza fel egy�ltal�n, pedig sz�m�tottam r�. 
- R�m gondolt�l? - K�rdezte egy n�i hang m�g�ttem �s an�lk�l, hogy h�tran�ztem volna, tudtam, hogy Aubrey jelent meg. Mikor felfedezte, hogy nem fogok r�n�zni (ak�rmilyen bunk� dolog is) fogta mag�t �s nemes egyszer�s�ggel le�lt Stefan mell� �s elvette az asztalon tal�lhat� �tlapot, hogy rendelhessen. 
- Minek n�zed �t az �tlapot, ha egyszer huzamosabb ideig itt dolgozt�l pinc�rn�k�nt? Vagy kiszelekt�ltad a kellemetlen eml�keket az agyadb�l? - K�rdeztem a barna szemekbe n�zve, mer� g�nnyal a hangomban. Erre csak elh�zta a sz�j�t, de a szem�b�l a "mindj�rt megl�tod" �rz�st olvastam ki. 
Lerakta az �tlapot az asztalra, az ujj�t r�tette az italok oszlopra, becsukta a szem�t �s elkezdte fel - le h�zni az ujj�t a v�laszt�kon. V�g�l meg�llt a mutat�ujja egy �r�son �s kinyitotta a szem�t. 
- Azt hiszem ma egy barackos te�t fogok inni a f�nk mell�. Te k�rsz valamit? - N�zett Stefanra, aki eg�szen eddig �ri�si szeretettel �s �h�tattal n�zett a l�nyra. 
- M�kusv�rt... - Vetettem oda foghegyr�l a szerelmesp�rnak, mire Aubrey halkan kuncogni kezdett. Stefan csak nemlegesen megr�zta a fej�t a bar�tn�j�re n�zve, Aubrey pedig fel�llt �s els�t�lt, hogy kiszolg�lja saj�t mag�t. 
- A dr�gal�tos embern�det t�nyleg ennyire nem �rdekli, hogy mi vagy? - R�ncoltam �ssze a homlokomat, mik�zben feltettem a k�rd�st.  
- Mib�l sz�rted le ezt? Abb�l, hogy nevetett a szerinted tr�f�s megjegyz�seden? M�shogy nem lehet reag�lni az eff�le megnyilv�nul�saidra... Ez m�r majdhogynem sz�nalmas, amit m�velsz. �gy csin�lsz, mintha semmi �s senki nem �rdekelne, mintha te lenn�l maga a megtestes�lt gonoszs�g, pedig mindketten tudjuk, hogy nem �gy van, de csak ezzel a viselked�ssel tudod el�rni, hogy a l�ny, akibe szerelmes vagy melletted �lljon. - Mondta. Mire befejezte a maga hegyibesz�d�t k�zelebb hajolt fel�m, mintha kis �rtatlan csever�sz�s lenne a mi�nk. 
- ���, ez most igaz�n sz�ven tal�lt. - Azzal sz�npadiasan a sz�vemhez kaptam, mintha t�nyleg �rezn�m azt, amit kimondtam.
- Mehet�nk? - T�rt vissza Aubrey az asztalunkhoz, kez�ben egy kis pap�rzacsk�val �s egy doboz  barackos te�val. Stefan b�lintott, majd h�tra sem n�zve, egym�sba karolva elhagyt�k a k�v�z�t. Miel�tt megk�nnyebb�lhettem volna, hogy v�gre megszabadultam t�l�k, Katherine termett Stefan eddigi hely�n �s m�lyen a szemembe n�zve csak ennyit mondott: 
- Elmegyek innen.