Végre megérkezett ez is. Huh, hát azt hiszem ez kiváltképp nehéz szülés volt, mert sehogy sem akart a fejemben összeállni egy épkézláb mondat, de végül is megtörtént. És ismét csak köszönöm az örökös támogatást: Rose, Niaa és drága hugi, Jázmin. Imádlak titeket. <3

Pár órával később egy kisebb bár előtt fékeztünk le. A környéken jóformán senki sem volt, csak néhányan dohányoztak az épület körül. Aubrey felé fordultam, aki meg sem várta, hogy megszólaljak, egyből ki is pattant a kocsiból. Vámpírgyorsasággal zártam be az ajtókat és siettem Aubrey elé, hogy kitárhassam előtte az ajtót. Elvégre az udvariasság nyert ügyet jelent általában a lányoknál és én tulajdonképpen erre hajtottam. 
A bárban halk zene szólt, amolyan hangulatjavító gyanánt és bűzlött szinte az egész az alkohol szagától. Mármint számomra, hiszen az én szaglásom sokkal fejlettebb, mint egy emberé. Aubreyval magam mellett céltudatosan megindultam a pult felé, hogy kérjek magunknak egy kis szíverősítőt, úgy gondoltam, hogy ennyi jár nekünk. A végén egyedül ittam, Aubrey csak egy üveg sörbe ment bele. Azt mondta, hogy majd később csatlakozik hozzám. Erre csak azt feleltem, hogy az ígéret szép szó... 
Aubrey csinos külsejének köszönhetően rengetegen vettek célba minket, főként olyan huszas éveiben járó fiúk, akiknek az akkori divat szerinti modern hajviseletük volt. Tudjátok, az a picit hosszabb haj, kivasalva vagy göndören hagyva. Átmenet nélkül. Mindenkit ilyen haj jellemzett. Aubrey természetesen mindenkit visszautasított és ez valahogy jól esett nekem. Senki sem mehetett elég közel hozzá, de én ott voltam majdnem a célvonalban. 
- Mivel én már eleget meséltem magamról, ezért most te következel. - Mondtam ránézve és utána nagyokat kortyoltam a bourbonból. 
- Mit szeretnél tudni? - Kérdezte. Beszéd közben felfelé kezdett ívelni a szemöldöke, leplezetlen kíváncsisága pedig elég jól hallhatóan kikandikált a lassan kiejtett szavak közül. 
Ránéztem és válaszoltam: - Mindent, amit csak elszeretnél mondani nekem. 
Válaszomat hallva halvány mosoly jelent meg ajkain, majd elfordította a fejét. A kezében tartott üres sörösüvegre kezdett mintákat rajzolni az ujjával. 
- Tudod, nem mindig voltam ilyen visszafogott. Jó, oké itt beszélek erről tizennyolc évesen, de... Elég problémás volt a kamaszodásom az anyukám számára. Sőt, jobban mondva, ameddig meg nem ismertem Stefant én magam lehettem a megtestesült, két lábon járó és lélegző probléma.
A beszéde eleinte sok szünetet foglalt magába, azonban a végére megeredt a nyelve. Úgy éreztem, itt az ideje erősebbre váltani és neki is kértem egy pohár bourbont, amit végre nem utasított vissza. Lassan kortyolgatott bele az italába. Tekintete a távolba meredt, mintha tényleg a múltba tekintene vissza. Nagy levegőket vett és néha eltorzult az arca egy - egy pillanatra, mintha mindennél jobban fájna neki feleleveníteni a múltat. 
- Szóval a kisöcsémnek hála megtaláltad a helyes utat? Nyugi, nem te vagy az első, akiből ezt hozza ki. - Feleltem neki némi szarkazmust vegyítve a hangomba. 
- Nem hiszem, hogy megtértem volna. Olyan érzésem van, mintha csak szünetet tartanék. Stefan még nem szüntette meg teljesen azt az énemet. Közel van hozzá, viszont még nincs vége. Egyelőre jól érzem magam így és remélem, hogy nem kell megint annyit szenvednem, mint régen. - Összeráncolta a homlokát és úgy válaszolt nekem. Közben pedig elég vegyes érzelmek fogtak el. Szántam Aubreyt, de közben szídtam magamat is és az öcsémet is, hogy majd egy ilyen "problémás" lányt kell elcsábítanom. 
- Engedd meg, hogy kitaláljam; alkohol problémáid voltak. - Szólaltam meg egy kisebb csönd után. 
Aubrey teste megfeszült, majd hangos nevetésben tört ki. Mire elhallgatott, sikerült elérnie, hogy a bárban az összes ember fél szemmel minket nézzen. 
- Is. - Csupán ennyit fűzött hozzá szavakban, de a mondanivalója több volt és folytatta is. - Meg étkezési zavar, fiúügyek. Tudod, a mai kamasz lányoknak való életmódból nekem is bőven kijárt. - Mondta és az utolsó mondatának a végéhez érve elmosolyodott. Nem őszintén, de azért határozott mosoly volt. 
- Sajnálom. - Vágtam rá gondolkozás nélkül. Azt hiszem, jóval őszintébben, mint ahogyan ő mosolygott. 
- Inkább táncoljunk. - Azzal már fel is állt és a kezemnél fogva húzott maga után a zenegéphez közelebb, hogy jól halljuk a zenét, aminek az ütemére táncolni fogunk. Gyorsabb tempójú dal szólt, mégis Aubrey gyengén átvetette az egyik karját a nyakam mögött, a másikkal a vállamnál karolt át, fejét a mellkasomhoz tette és lassan mozogni kezdtünk. Szokatlan érzés volt, ahogyan érzékeltem minden egyes szívdobbanását. Szinte áthatoltak belém, mintha engem is éltettek volna. Milyen csalfa illúziót képes kihozni még egy vámpírból is a másik nem. 
Nem tudom, meddig szórakáztunk el ott a zenegép környékén, de biztos végighallgattunk legalább tíz számot. 
- Hazaviszel? - Sóhajtotta Aubrey végül, miközben álmosan rám tekintett én pedig bólintottam egyet. A karjaim közé kaptam és már kint is voltunk jóformán. Ott, ahol hagytam a kocsit és az mégsem volt ott. Lenéztem, hogy mondjak valamit Aubreynak, azonban ő már békésen aludt a karjaim közt. 
Dühösen fújtatva igéztem meg a legközelebbi embert, hogy adja nekem a kocsiját. Ám bármennyire is ingerült voltam odafigyeltem minden mozdulatomra, Aubrey nehogy felkeljen. Mikor beemeltem a könnyű testét az újonnan szerzett járgányba és befedtem őt a bőrdzsekimmel, jól láthatóan elmosolyodott álmában. Újra. Ez pedig jó érzéssel töltött el, annak ellenére is, hogy nem sokkal azelőtt milyen ideges voltam. 
Néhány órával később gyengéd mozdulatokkal vettem volna ki a kocsiból, azonban egy erős kéz megállított engem a mozdulatok közepette. Torkon ragadott és szinte fojtogatni kezdett. 
- Üdv újra itthon Damon, már vártalak. - Ejtette ki közben jól érthetően a szavakat. 

Sziasztok! Végre elkészültem vele. Tulajdonképpen, amilyen rövid, olyan sokáig készítettem. Hogy mit is? A második számú meglepetést. Igen, picit túlteljesítek ma, de nem tudom hogy s mint lesz a május - június a rengeteg vizsgám miatt. Na, de a lényeg. Ehhez a segítségem ennyi volt: 

Kettő: Van pár perces történet, sokat sejtető kép, fülszöveg és van... Hupsz, inkább csak lesz, mármint a Prince of Darkness-szel kapcsolatban. Idén májusban. Besorolás alatt.  

És akkor íme, itt is lenne ő. A majdnem félperces promo videó. :D 

Mint már néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem, kisebb - nagyobb meglepetésekkel készülök nektek. Most meghoztam az első számút, amihez a segítség ez volt: 

Egy: A Prince of Darkness lassacskán az első évad feléhez közeledik - miközben a Vámpírnaplók negyedik évad fináléját láthatjuk nem is olyan sokára -, ideje lenni egy kicsi reklámnak. Elvégre a sorozatoknál így szokták nem?  

Remélem vártátok már és tetszeni fog nektek. De hogy mi is? A Prince of Darkness promóciós fotói. Nem vicc, aki nem hiszi nézze meg a teljes bejegyzést. :) 

Megjegyzés: az utolsó két képnél jobb klikk és kép megjelenítése új lapon, mert a teljes méretük túl nagy volt, hogy egészében beférjenek ide. 

Igen, az előző kinézet bár még meg sem élte a két hetet, máris lecseréltem. Főként azért, mert már a nyitás óta szerettem volna két sávos oldalsó modulokat, plusz valami színesebbet akartam látni a portálon. Bár számomra túl egyszerű lett, remélem nektek elnyeri a tetszéseteket. Ha még sem, akkor nektek küldöm ezt a cuki - Ian - gif - képet, mert most valljuk be, nem lehet azt mondani, hogy nem az. A lényeg, hogy a vadiúj külső mellé még a modulokat is felfrissítem illetve kiegészítem néhánnyal. Ilyen lesz a rólam és az oldalról szóló menüpont. De ezt már csak később csinálom, mert már folyik szét a szemem. Addig is szép napot nektek! Én rohanok felmosóért, hogy feltakarítsam a kinézetváltással járó veszteségeimet. :) 

A napokban kértem kritikát zaphire oldalán. Nem állt szándékomban ilyen gyorsan véleményt kikérni másoktól, de most kivételt tettem, hiszen szeretem zaphire stílusát. Régebben rendszeres zaphire-zest oldalán és minden kisebb szünetet nehezen viseltem el, annyira vártam a frissítéseit. Huh, nagyon másfelé kezdtem el vinni a témát, pardon. A lényeg, hogy megkaptam a kritikámat és gondoltam talán ti is elszeretnétek olvasni. :) 

Természetesen örömmel teljesítem e kívánságot, megírom a véleményemet az oldaladról. Tulajdonképpen már találkoztam az oldaladdal nem is olyan régen és már akkor megfogalmazódott bennem pár mondat.

Az első benyomásom az volt, hogy nem tudtam milyen oldalra tévedtem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy Ian rajongói lap vagy esetleg más. Aki esetleg pedig nem igazán bírja a színészt könnyen elkattinthat, pedig nagy veszteség lenne. Egyszóval valahova, legjobb lenne a fejlécre kiírni az oldal témáját. Jó, persze lehet látni, de csak miután a látogató kivesézi, elolvassa a hoszzú szövegeket és ki nem találja. Tudom tanácsolni, hogy csinálj egy ilyen üdvözlő modult, amiben informálod az arra járó emberkéket. A design egyébként nagyon szép és "érthető", semmi plusz dolog nincs, elég hivatalosnak mondanám. A színösszeállítás jó és a betű tipusa is megfelelő az olvasáshoz. Egyedül a CSS kódban a kiemelt szavak bordó színe nem igazán passzol a többihez. (Ez például a Főszereplők, Műfaj...stb. szavak színe) Kicsit eltérő, inkább valami erős lilát ajánlanék. A fejléc nagyon szép, de érdemes valamiféle feliratot rárakni - mint ahogy már írtam fentebb.

A tartalomról nincs sok mondanivalóm, hisz lényegében egy fanfiction oldalról beszélünk. A tartalom az írásaidból áll és mivel folytatólagos sorozatot írsz, így folyamatosan töltődik fel az oldal. Nagyon értékelem, hogy megjelenteted az olvasóid által kért párosok történeteid, de ne veszítsd el a saját magad ösztönzését, melyből a legjobb alkotások születnek. Nagyon tetszik, hogy egy-egy részt valakinek ajánlasz, ez szép gesztus. Lehet, hogy csak én nem találtam, de tehetnél egy Vissza a főoldalra linket valahova, mert meg akartam nézni az ott megjelent frisseket, de nem tudtam. Szerintem ez egy hasznos dolog, megkönnyítenéd a látogatóid életét. :)

Összegezve: Remek az oldalad, a témájához pedig hű. Az írásaidat jelenleg még nem olvastam el, annak ellenére, hogy én is írtam fanfiction (Lehet, hogy emlékszel a zaphire-zest.gp-n futó Delena történetemre), de engem őszintén, annyira nem fog meg egy kitalált szereplő a már meglévő sorozatbeliekhez, de ahogyan ezt elnézem a Te olvasóid nem így vannak ezzel és gratulálok, további jó írást! :)

A kritikát zaphire írta.