Hmm. H�t itt lenne a leg�jabb fejezet, amihez nem is tudom mit �rhatn�k. Tal�n azt, hogy k�sz�n�m az eddigi kedves szavakat, Rose rendszeres hozz�sz�l�sait �s a t�mogat�sotokat. Rem�lem ez�ton is kapok visszajelz�seket. J� olvasgat�st �s ne felejtsetek valami kis meglepet�st k�sz�teni holnapra, any�k napj�ra. Kellemes h�tv�g�t �s j� olvas�st, Nektek! :)

Ott �lltunk az udvaron teljesen led�bbenve �s csak n�zt�k, milyen j�l elsz�rakozik n�lk�l�nk a Dakota �s Stefan p�ros. Besz�lgettek, nevetg�ltek. Pontosan �gy, ahogyan a mai fiatalok szoktak ismerkedni. 
- Ugye te is m�sf�le jelenetre v�rt�l? - K�rdezte m�g mindig csod�lkozva Aubrey. Nem v�laszoltam egyb�l, p�r pillanattal k�s�bb b�lintottam. Nem sz�ltam semmit. Egy hangy�nyit feld�h�tett, hogy �cs�m milyen j�l sz�rakozott azzal a n�vel, aki napokon �t k�nzott engem. Mikor viszonylag fel�bredt�nk sokkunkb�l k�zelebb ment�nk Stefan�khoz.
- Hell�, Aub... - Mutatkozott volna be mosolyogva Aubrey, ha Dakota a k�z�mb�s arc�val nem fojtotta volna bel� a sz�t. Ennek l�tt�n azonban leengedte az eddig felemelt kez�t �s mag�ban motyogva megjegyezte: - De gondolom ez nem �rdekel senkit. 
Elmosolyodtam viselked�s�n, amit � is viszonzott. Ezut�n �gy tettem, mintha r�gi cinkost�rsam lenne �s a f�l�be suttogtam: - Ne hagyjuk, hogy kik�z�s�tsenek minket. Tegy�k meg mi vel�k! 
Erre Aubrey egyet�rt�en b�logatott �s elj�tt�nk onnan. Aubrey vezetett �t az eg�sz v�roson, b�r szerintem el�g hamar elf�radt, m�gis t�retlen�l folytattuk utunkat. Semmi sem t�ntor�thatott el minket. K�zben n�ha - n�ha k�rdezett t�lem egy k�t dolgot, mondjuk, hogy mi a kedvenc k�nyvem �s hol j�rtam eddigi �letem sor�n. A kivil�g�tott utc�k f�ny�nek k�sz�nhet�en m�g szebbnek l�ttam az arc�t, ahogyan mosolyog vagy elkomolyodik �s megfontolja egy v�laszomat. Ha j�nak nem is, de jobbnak �reztem magam mellette. M�r akkor ilyen hat�ssal lett volna r�m? 
- Milyen j� is c�ltalanul bolyongani... - Jegyeztem meg vigyorogva �s tov�bbra is csak mentem Aubrey alakj�t k�vetve. 
- Ki mondta, hogy nincs �tic�lunk? - K�rdezte, mire r�fagyott az arcomra a vigyor. �ltal�ban k�nnyen kiismertem az embereket, de �t nem lehetett. Sose �gy cselekedett, ahogyan azt gondoltam. 
�szre se vettem, hogy meg�lltunk egy h�z el�tt. K�t emeletes volt �s egyszer�en hatalmas. A gy�r k�zvil�g�t�s ellen�re is j�l lehetett l�tni, mert vil�gos sz�ne kit�nt a s�t�ts�gb�l. Aubrey k�nnyed�n szelte a torn�c l�pcs�fokait, amikor fel�rt t�gra nyitotta a bej�rati ajt�t. 
- Ha meg�g�red, hogy j� leszel beh�vlak. - Mondta �s kiv�telesen semmi viccel�d�s nyom�t nem l�ttam rajta. N�m�n b�lintottam egyet, mire � beinvit�lt. K�rbevezetett a h�zban, megmutatta, hogy melyik szoba ki�. Innen tudtam meg, hogy k�t testv�rrel rendelkezett: egy h�ggal �s egy n�v�rrel. Viszont a szokv�nyos: ez a sz�leim szob�ja mondat helyett m�svalami hangzott el. A nagymam�j�nak a h�l�ja az egyik, a m�sik meg az anyuk�j��. Akkor azt gondoltam, hogy biztosan elv�ltak a sz�lei �s a mama pedig beseg�t, ahol csak tud. Ebb�l az utols� gondolatom volt helyt�ll�. 
- Ez pedig az �n szob�m. - Mutatta be a m�sodik emeleten l�v� utols� �llom�sunkat. Ami egyb�l szemet sz�rt az a rengeteg k�nyv volt a k�nyvespolcon. Olyan �rz�sem t�madt azokat l�tv�n, hogy mindj�rt leszakad a szerkezet, mert nem b�rja el a rajta roskadoz� k�nyveket. V�g�l a hatalmas feh�r szekr�nyek, a vil�gos barna �r�asztal, az eg�sz alakos t�k�r �s a feh�r francia�gy. Semmi sem ker�lhette el a figyelmemet. F�leg az �gy nem, amit Aubrey is �szrevett �s ennek hat�s�ra elpirult. 
- Rendben. -Mondtam �s h�ttal belevet�dtem az �gyba. R�mutattam a mellettem l�v� helyre �s Aubrey vigyorogva lefek�dt mell�m. Fel�m fordulva perceken �t n�zett a szemeimbe. Egyik�nk sem szak�totta meg a k�z�nk be�llt csendet, ink�bb ki�lvezt�k azt. 
- A sz�leid elv�ltak? - Sz�laltam meg v�g�l. Aubrey egy ideig m�g hallgatott. Ut�na sz�lalt meg. 
- Apa meghalt. M�g kicsi voltam, amikor egy sz�rny� balesetben �let�t vesztette. - Felelte �s l�ttam rajta, hogy rosszul �rinti a t�ma. Ennek hat�s�ra ink�bb nem faggattam tov�bb. �gy voltam vele, majd megk�rem Stefant mes�lje el, mi volt. 
- Damon... Ugye nem fogom majd megb�nni, hogy beh�vtalak? - K�rdezte f�l�nken. 
- Nem �ll sz�nd�komban semmi rosszat tenni. - V�laszoltam �s tudtam, hogy egy sz�t lehagytam a mondat v�g�r�l: "egyel�re". Ezt Aubrey is �rz�kelte halv�nyan, de nem firtatta. Ehelyett tov�bb k�rdezgetett mindenf�le dologr�l, mintha egy nap alatt szeretett volna megismerni. 

Amikor elaludt csak figyelni tudtam b�k�s arc�t. Gondtalanul mer�lt el az �lmok tenger�ben. Olyan emberi volt �s szinte l�tni lehetett rajta, milyen t�r�keny, amit egy kicsit irigykedve n�ztem. Elv�gre egy r�szemnek hi�nyzott az embers�g, b�r ezt ink�bb nem �ll�tom biztosan. Aubrey arc�n halv�ny mosoly kezdett el l�tsz�dni, amit v�g�l mutat�ujjammal k�rberajzoltam. Pillanatokon bel�l Aubrey oldalra fordult �s �t�lelte a testemet, tov�bbra is �lmodva. Valamit beled�nny�g�tt halkan az ingembe, de nem �rtettem, hogy mit �s ezen mosolyognom kellett. Azt kell, hogy mondjam, Aubrey volt az, akinek a puszta jelenl�te is boldogg� tett engem, vagy egy�ltal�n �szint�n megtudott engem nevettetni. Ez tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert v�gre boldog voltam, azonban egy kicsit megr�m�tett a t�ny, hogy egy ember ilyet hozzon ki bel�lem. Amikor �n megakartam fogni magamnak a s�t�ts�get. Az este tov�bbi r�sz�ben azon agyaltam, hogyan folytatom Aubrey elcs�b�t�s�t �s k�zben n�ztem tov�bbra is b�k�s arc�t. 

�gy �reztem a reggel t�l gyorsan j�tt el, amikor Aubrey �bredezni kezdett. �mb�r tudtam, nem uralkodhat folyton az �jszaka, el�bb vagy ut�bb felkel a Nap. Csak arra nem sz�m�tottam, hogy ilyen hamar bek�vezkezik a v�lt�s. 
- J� reggelt �lomszusz�k. - K�sz�nt�ttem frissen �s �d�n. Aubrey erre mosolyogva megt�r�lte f�radt szemeit �s fel�lt. K�cos fejjel n�zett v�gig rajtam, aminek k�vetkezt�ben hatalmas vigyor ter�lt arcomon. R�kacsintottam Aubreyra �s cs�cs�r�teni kezdtem fel�, hogy vegye �szre, milyen gondolatokat is juttatott az eszembe. A jutalmam egy p�rna volt, ami az arcomban landolt. 
- Nem szexi p�rnacsat�t iktattam be a mai tervbe, Szundi. - Jegyeztem meg, mire egyb�l mozdulatlann� dermedt. N�h�ny megfogalmazott gondolata ut�n csak ennyit k�rdett: 
- Hanem mit? - Sz�ja szeglet�ben mosoly bujk�lt, ahogyan kiejtette a szavakat. Felpattantam �s a szekr�ny�hez l�pdeltem. Csupa k�nyelmes holmit r�ngattam el� annak m�ly�r�l, k�zben pedig v�laszoltam a feltett k�rd�sre. 
- J�magam sem tudom, de amint r�j�v�k, akkor is titok lesz. Nincs olyan ruh�d, ami k�nyelmes, de m�gsem �gy n�zel ki benne, mint akit megevett egy nyugd�jas? - K�rdeztem, annak ellen�re is, hogy l�ttam, milyen divatos ruh�i vannak. Erre s�hajtva k�zelebb l�pett a szekr�nyhez �s kiv�lasztotta, mit vegyen fel. 
Egy sz�rke farmert �s egy s�t�tk�k pamut hossz� ujj� fels� mellett d�nt�tt, hozz� pedig egy fekete top�nk�t vett fel. Haj�t kif�s�lte �s hagyta, hogy szabadon l�gyan omoljon v�llai al�. Halv�nyan kisminkelte mag�t, majd �gy gondolta, hogy mehet�nk is. Mikor ki�rt�nk, a h�z el�tt �lldog�l� kocsihoz ir�ny�tottam, amit amint megpillantott, csak ennyit k�rdett: 
- Te mikor ment�l el ez�rt? 
- Amikor a nevemet emlegetted heves ny�lcsorgat�s k�zben �s v�gan �lmodozt�l r�lam. - Feleltem vigyorogva �s � nevetni kezdett, amit �n �r�mmel hallgattam. Besz�lltunk a kocsiba, bekapcsoltam a r�di�t �s elindultunk. Nem gondolkodtam, hogy merre menj�nk, egyszer�en kikapcsoltam az agyamat �s arra vezettem, amerre akartam. Nem volt semmi tervezget�s vagy b�rmi m�s. Tudtam, hogy b�rmerre megy�nk, j�l fogjuk �rezni magunkat egym�s t�rsas�g�ban.